MF: Mit kell rólad tudnunk? Bemutatnád magad néhány szóval?
FL: Farkas Lívia vagyok, életmódblogger, író, jelenleg főállásban vezetem az
urban:eve blogot. Azoknak az embereknek írok, akik nem nyugszanak bele abba, hogy a hétköznapok csak szürkék lehetnek, a teendőknek pedig csak bonyolult megoldásaik.
MF: Mikor és miért kezdtél el blogolni? Volt valami különleges célod vele?
FL: 5 éves koromban kezdtem írni, akkor még egyszerű történeteket, meséket – girbegurba betűkkel, csíkos füzetből kitépett papírra. Mikor nyolc évvel később bekötötték az internetet, azonnal éreztem, hogy ez egy nagyon jó felület. 1999 óta publikálok a neten engem érintő témákban – például amikor a kedvenc rajzfilmemről vezettem egy honlapot 13 évesen, rendszereztem a neten található információkat a témában, kiegészítettem saját tartalommal, véleménnyel, grafikus munkával. Mindig olyan honlapot készítettem, aminek örültem volna, ha létezne, de mivel nem találtam, hát megcsináltam én.
Ugyanígy jó lett volna, ha huszonévesen, frissen kirepülve a fészekből találok egy segítő honlapot, ahol közérthető stílusban, gyakorlatiasan, megvalósítható formában írnak általános témákról, mint a főzés, öltözködés, lakberendezés, időbeosztás, inspiráció, emberi kapcsolatok, vagy akár takarítás. Nem találtam egyetlen olyat sem, ami igazán tetszett volna, így saját bőrömön tapasztaltam ki, amire szükségem volt, és én írtam meg úgy, ahogy olvastam volna, hátha másnak is tetszik. Tetszett.
MF: Miről és kiknek szól a könyved?
FL: Az
Ennél zöldebb nem lesz! egy gyakorlati kézikönyv azoknak, akik már tudják, hogy valamit szeretnének kezdeni az életükkel, csak azt még nem feltétlenül, hogy mit – vagy ha tudják is, hogy mit, azt még nem, hogy hogyan. Nem szeretem a "ne add fel, csak bízz abban, hogy minden magától elrendeződik" típusú könyveket. Az a tapasztalatom a saját életemből, hogy ha valamit el akartam érni, akkor tennem kellett érte, kemény munkával, sok figyelemmel – és lazasággal is, hogy ki is tudjam élvezni, hogy azt csinálom, amit szeretek.
Nem attól álom egy álom, hogy ott van valahol messze, hanem hogy tudom, hogy merre induljak, hogy elérjem – és aztán meg is teszem az első lépést. Hogy aztán az úton mi történik, mekkora kanyarok jönnek, esetleg teljesen máshol kötök ki, mint terveztem, már szinte mindegy is, ha mindig egyeztetem saját magammal, hogy jó-e az irány.
A könyvben ezért nem csak az indulással foglalkozom, hanem – szintén saját tapasztalatból – azzal is, hogy hogyan lehet megőrizni a kezdeti lendületet, és milyen megoldásokkal lehet könnyebben venni az akadályokat, kezelni a kritikákat, a mélypontokat, és még a sikert is. Rengeteg gyakorlatot is írtam, amik a folyamat összes lépésénél adnak fogódzókat, és gyorssegélyeket a továbblépéshez.
MF: Milyen gyakran főzöl otthon?
FL: Gyakorlatilag minden nap. Inzulinrezisztens, epehólyag nélkül élő vegaként halmozottan hátrányos helyzetben vagyok, ha éttermekről van szó, már csak a kényszer miatt is kell főznöm, de még szerencse, hogy szeretem. :) Nagyon szeretek leveseket, főzelékeket és tésztás egytálakat készíteni, amiket könnyen bele tudok illeszteni a napi rutinba, amiben manapság legfeljebb 20-40 percem van egy-egy étkezés előkészítésére. Amikor pedig becsúszik egy-egy kevésbé terhelt nap, jöhetnek a nagyobb lélegzetvételű, különlegesebb ételek.
MF: Kik, vagy mely könyvek/blogok inspirálnak egy étel elkészítésénél?
FL: A családban sokan főznek nagyon jól, anyu már a kilencvenes évek elején reformnak számító konyhát vezetett: amit lehett, zsiradék nélkül főzött, de nem volt otthon ételízesítő, cukros üdítő, felesleges nassolnivaló sem – mindig inkább sütött valami házi süteményt, minthogy nyalókázzunk a húgommal. A nagymamám csodálatos túrógombócot készített, sajnos anyuval nem sikerült reprodukálnunk, és megkérdezni már nem tudjuk, de örökké emlegetni fogjuk.
A saját konyhámban Hugh Fearnley-Whittingstall zöldséges könyve a megrendelés után azonnal a polcomra került, kihagyhatatlan: erőlködés nélküli vega konyha, ízletes, pont olyan, ahogy én szeretem. Süteményekben Rachel Allen hozzáállását szeretem a legjobban: minőségi alapanyagok, kevés munka, egyszerűen nagyszerű. De sok blogot is böngészek, hazaiakat és külföldieket egyaránt – RSS-olvasót használok, amivel egyszerűbb nyomon követni, ki miben mesterkedik, és könnyen át tudok futni az adott napi-heti újdonságokon.
MF: Melyik nemzet konyháját szereted a legjobban?
FL: Közel áll hozzám az ázsiai konyha, különösen a kínai és az indiai, mert rengeteg kreatív zöldséges fogásuk van, de nagyon szeretem az olasz ízvilágot is.
MF: Melyik az az öt étel/alapanyag, amelyek mindig megtalálhatóak a kamrádban/hűtőszekrényedben?
FL: Sajt, fokhagyma, valami gyümölcs, durumtészta, tojás.
MF: Melyik a kedvenc ételed?
FL: Sóska (édesen, hagyma nélkül) főtt krumplival és folyós tükörtojással. El tudnék rajta élni. :)
Köszönjük Farkas Líviának az interjút!
*****
A 2013. november 4-i Húsmentes Hétfői Vacsoraklubra még van néhány helyünk, amelyre regisztrálni
weboldalunkon lehet.
:
- Fűszeres, forró almaital
- Rántott padlizsán mézzel
- Vega pásztor pite
- Cheddar sajtos karfiol gombával
- Sütőtökös scone tejszínnel
