BBM: 2011 decemberében született meg az ötlet, egy baráti beszélgetés közben. Vigyünk szenteste "ajándékot" azoknak, akik az utcán kénytelenek karácsonyozni. Öten tekertünk 4 órát késő este Budapestben, de az előkészítésbe többen beszálltak. A célunk az első alkalommal pusztán annyi volt, hogy örömet szerezzünk. Ez sikerült is. Nem csak azoknak akik kaptak, hanem azoknak is, akik adtak, tehát magunknak. Ezért megismételtük és tudatosabban kezdtünk dolgozni rajta.
MF: Mennyire váltak be a tervek? Milyenek a
visszajelzések, amelyek alapján látható, hogy érdemes volt belevágni
ebbe a projektbe (önkéntes megmozdulásba)?
BBM: Maximálisan. 2 év alatt - ami egy ilyen szervezet életében nem nagy idő - nagyon sokan
megfordultak nálunk és rengeteg a pozitív visszajelzés. Az önkéntesek
száma folyamatosan nő, a pozitív gondolatiság, amit hordozunk, egyre
inkább terjed.
MF: A munkátok mellett mennyire fér bele az időtökbe az önkénteskedés?
BBM: Mivel az akcióink nem napi szintűek és előre tervezhetőek, így a legtöbb önkéntesnek belefér. Páran vagyunk akik folyamatosan, minden nap foglalkozunk és dolgozunk a
BBM-mel, nekünk inkább 14-16 óra a munkaidő a normális állásunkkal együtt/mellett. Olykor nagyon fárasztó ugyan de fel is tölt, így abszolút megéri foglalkozni a szervezettel.
MF: Milyen önkéntes munkákat csináltok? Kiknek tudtok segíteni?
BBM: Ételt osztunk, nem helyhez kötve. Tehát amikor az ételekkel nyeregbe pattanunk, mi keressük fel az utcán élő rászorulókat, vagy épp bungalókban élőket egy jó hangulatú városi bringázással egybekötve. Emellett étel
adományokat gyűjtünk a Szimplakerti Háztáji Piacon szintén sajátos módszerrel. Az itt gyűjtött élelmiszert családok kapják.Közösségi főzéseket rendezünk, majd az elkészült ételt szintén szétosztjuk, vagy olyan menhelyekre / szállókba visszük ahol ez nagy segítség lehet. Ezen kívül anyaotthonokat, óvodákat is támogatunk, de segítettünk gyermekkórháznak vagy akár állatmenhelyeknek is. A karitatív akciókon kívül figyelemfelkeltő megmozdulásokat is szervezünk, ahol egy empatikusabb jövőkép vízióját kommunikáljuk.
MF: Milyen gyakran főztök rászoruló embereknek? Általában mi szokott lenni a menü egy ilyen jótékony ételosztáson?
BBM: Havi szintű közös főzéseket rendezünk a Super 8 nevű közösségi térben. A menü összeállításánál törekednünk kell arra, hogy az étel szállítható legyen bringásoknak is. Ne folyjon szét a táskákban és persze legyen laktató. Legutóbb például slambuc készült, ami egy Hortobágyról származó kiadós pásztor étel.
MF: Melyik nemzet konyháját szereted a legjobban?
BBM: Hazabeszélek, a magyart. Ezen nőttem fel, hiszen édesapám az itthoni ízeket preferálta és remekül főzött. Egy tányér sűrű gulyáslevesnél nem nagyon tudnék jobbat elképzelni. Mivel imádom a csípős fűszeres ételeket, az indiai konyha is közel áll az ízlésemhez.
MF: Milyen gyakran főzöl otthon?
BBM: Hetente egyszer-kétszer. A legutóbb rakott karfiolt készítettem, de annyit, hogy három napig ettem mire elfogyott. Keveset főzni egyszerűen nem tudok.
MF: Melyik az az öt étel/alapanyag, amely mindig megtalálható a kamrádban?
BBM: Különböző sajtok, zöldségek és gyümölcs, amit a háztáji piacról spájzolok. Ezek ellensúlyozzák a nem feltétlenül egészséges, nehéz ételeket. Fűszerek közül a jó minőségű pirospaprika kötelező elem. Ezen kívül a fehér és vörösbor, ami igen gyakran funkcionál alapanyagként, az általam készített ételekhez.
Köszönjük Havasi Zoltánnak az interjút!
*****
A 2014. március 3-i Húsmentes Hétfői Vacsora Klubra még van néhány helyünk (a japán nők napja jegyében fog zajlani), amelyre regisztrálni
weboldalunkon lehet (4000 Ft/fő).
A különleges hinamatsuri menü:
Hina arare (japán "zizi")
Amazake (édes, fehér sake)
Haru yasai no aemono (tavaszi saláta)
Chirashi sushi torta (a fotón)
Osumashi (egy könnyű leves)
Strawberry daifuku (eperrel és babpürével töltött mochi)
